2012. február 23., csütörtök

Egy csipetnyi Tükörhatás

Oxigén az SF blogon és a Tükörhatás 2-ben

A T2-ben leírt oxigénbolygó és az SF blog vízbolygóról szóló cikkében egy kis fantáziával meg lehet találni a közös nevezőt.

A http://sf.blog.hu oldalon egy csillagászati felfedezésről esik szó Az első igazi vízbolygó címmel. Negyven fényévnyire egy vízbolygót fedeztek fel, melyen extrém körülmények hatására a 230 ˚C hőmérséklet ellenére a nagy nyomásnak köszönhetően olyan furcsaságok lehetnek, mint például forró jég vagy szuper folyékony víz.

Azt szem előtt tartva, hogy hidrogént és vizet könnyen lehet találni a világűrben, de szabad oxigént nem igazán olyan mennyiségben, hogy az egy élettelen bolygót képes legyen élhetővé varázsolni, kitaláltam egy szilárd vegyületet, ami molekuláris szinten nagy mennyiségben tartalmaz oxigént. Az anyag „életképességének”, pontosabban a hihetőségbe való belemagyarázásának köszönhetően pedig, ha másként nem is, de a fantázia szintjén alá kellett támasztanom a létezését, hogy az oxigénbánya ne csak egy légből kapott megoldás legyen a történet egy lyukának befoltozására. Az elviselhetetlen körülményekből származó erők hatására megalkottam a kitalált molekulát, mely ha kiszabadul abból a rendszerből, amiben keletkezett, könnyen felbomlik, és egy maréknyiból sok liter oxigén szabadul fel, amit nitrogénnel kb. 20%-osra hígítva levegőt kapunk. Most jöhetne az a kérdés, hogy honnan szerzünk tiszta nitrogént. A válasz rá, hogy inert gáz lévén reakcióképessége jóval alacsonyabb, mint az oxigéné, ezért statisztikailag sokkal könnyebb találni az univerzumban, mint felhasználható, kötetlen, szabad oxigént. Ezzel pedig a kérdés megszűnik létezni. Egy másik probléma is foglalkoztatott, még pedig az oxigén könnyű szállíthatósága. Ez pedig egy szilárd anyag esetében jóval könnyebb, mint gáz vagy folyadék formájában. Mellesleg a szilárd halmazállapot a legnagyobb koncentrációban képes tartalmazni a szükséges anyagot.

A fikcióban szereplő molekula: az atomi orbiálokkal való játszadozás, azoknak extrém hibridizálása, az ózonhoz hasonló oxigén-oxigén kötés polimerikus elképzelése, és az energia stabilizálására szolgáló kálcium atom figyelembe vétele képezi a tudományos megközelítés alapját. Eredetileg a kálcium-karbonátból kiindulva, a benne levő szenet mellőzve, és ez által a jelentősen reaktív alkáliföldfémet részesítve előnyben megszületett a problémára a megoldás, ami amúgy újabb problémákat vet fel.

A Tükörhatás 2-ből az ide vonatkozó idézet a következő:

Ezeknek a bolygóknak az a tulajdonságuk, hogy kálcium, víz és oxigén található rajtuk nagy mennyiségben. Az ilyen bolygók átlagos sűrűsége 3,6-3,8 g/cm3. A sok kálciumnak és különböző körülményeknek köszönhetően olyan mészkőszerű anyag keletkezik, amiben három kálcium atom tizenhét oxigén atomot képes megkötni. Tekintetbe véve, hogy ezeken a bolygókon erélyes körülmények uralkodnak az oxigén magas koncentrációja miatt, a kálciumoxid vegyület kitermelése bonyolult feladat, mert a legtöbb anyag reakcióba lép az oxigénnel, így minden műszer, berendezés és gép hamar tönkremegy. Egy ilyen bolygó akár tíz másikat is elláthat megfelelő mennyiségű oxigénnel, annyival, hogy a levegőben az oxigén koncentrációja a földiéhez hasonló legyen. Ezek a bolygók azonban ritkábbak, mint azok, amelyeket lakhatóvá lehet tenni.

Ezek után pedig mi a közös az SF blog cikk és a T2 között? Csupán annyi, hogy az élet egyik alapfeltételének különleges, módosult állapotáról van szó mindkettőben, ráadásul emberi szemmel nézve rendkívüli körülmények között. Mind ez pedig azt bizonyítja, hogy a reakciókörülmények végletekbe nyúló hatására akár még egy ilyen földi körülmények között nem létrehozható molekula is létezhet. És ha nem is pont ez, hát akkor valami hasonló. Mind ez természetesen feltételes módban, viszont egy sci-finél már a feltételes mód, a lehetőség, hogy valami csoda létezhet a valóságban is, pont elegendő.