Steampunk

Steampunk

Az acél csorda kétezer fokra

Hevítve izzik, dobog a pata.

Reszket a föld, csörtet a ménes,

Nyolcezer megvadult patkója fényes.

Porzik a talaj, nyomukban pusztulás,

Féktelen vágtájuk nem hagy, csak rombolást.

Szemükből könnyüknek szikrája kipattan,

Az erdő fenyvese fáklyaként elillan.

Csillagok viharos felhői színekben,

Rézsörény veretek áznak a napfényben.

Reccsen az acél, pattan az érc,

Kétezer fokon kalapál a művész.

Elborult elméje világból kifordult,

Munkája gyümölcse édesen eltorzult.

Olvasztott hulladék, hegesztett ócskavas

Életet, formát kap, örökre megmarad.

Simon Lehel Zoltán