A jelzőlámpa pirosra vált. Az autósor feltorlódik, és a második járműben ülő sofőr elégedetlenkedve ingatja a fejét, miközben az előtte állót hibáztatja a két perces várakozásért. A lámpa százöt másodperc múlva sárga fénnyel villog. A második felbőgeti a motort. Zöld. A kocsisor darabosan megindul, és az elsőt oldalba kapja egy szabálytalanul közlekedő autó, melynek sofőrje azt hitte, hogy még átérhet, ha a gázra lép. Ekkor a sarki közértből egy egyetemista lép ki egy nylon szatyorral a kezében. Elővesz egy csokoládét, kicsomagolja, és beleharap. A kakaós, cukros mázból egy szőrszál áll ki. A diák az órájára néz, majd a szőrt fogai közé szorítja, kihúzza az édességből, az aszfaltra köpi, és a csokoládét józűen elfogyasztja.
Lehet, hogy nem kellene megmagyarázni, mert ennek épp az a lényege, hogy elgondolkodtasson, de én mégis leírnám, hogy mit mondott nekem.
VálaszTörlésAz emberek egyáltalán nem figyelnek oda egymásra és egy egy esemény ami egyikünkkel történik, bármilyen tragikus is legyen nem feltétlenül befolyásolja a másikunkat is.
Röviden, ha egy idegen balesetet szenved az orrunk előtt, az számunkra épp olyan mértékű kellemetlenséggel jár, mint egy kósza szőrszál a csokoládénkban.
Az egypercesek gyakran arról szólnak, hogy felvetnek egy élethelyzetet, aztán a végén bedobnak valami teljesen más témát, ami másodlagosan az elsővel is témába vág. Én csak ennyit akartam, de amúgy neked is igazad van. Köszi a figyelmet:)
VálaszTörlés