2014. január 11., szombat

Hozzászólásom az Időkép Kvantum-radar sorozatának 3. cikkéhez


Mivel az Időkép aktív tagjának kellene lennem ahhoz, hogy hozzászólhassak a cikkeikhez, átlépve az internet "kvantumszabályain" ezt a szándékomat az slzscifin teszem meg, és mindezt megjegyzésként megosztom a facebook oldalukon.

A cikk, amelyhez írom a megjegyzésem, a következő linken található:



Hozzászólásom:

Az ikerfotonok esetét úgy értelmezem, mint egy magasabb dimenzióból származó részecske megnyilvánulását a mi világunkban.
A modell kedvéért vegyünk egy síkot, és ezen két pontot, amelyek közt a távolság megegyezik a Nap-Föld távolsággal (8 fényperc), és a síkban elérhető maximális sebesség (az egyszerűség kedvéért) megegyezik a fénysebességgel. Ez a sík egy magasabb rendű dimenzióban helyezkedik el, ami nem más, mint a tér. A térből egy test (ez a test legyen egy varrótű) hozzáérve ehhez a síkhoz egy pontot hagy maga után a felületen. A sík bármilyen formában össze lehet gyűrve, természetesen ez a síkuniverzumban lakók számára észlelhetetlen. Tételezzük fel, hogy a két előre kiválasztott pont között félúton a sík ketté van hajtva, és ebben a pontban hozzáér a magasabb dimenziós tárgy a síkhoz. Amint a tű távolodni kezd a hajlattól, az a síkon két pontot fog érinteni. Amikor elér a kijelölt pontokhoz, a sík egyik felén hőt vagy áramot vezetnek bele, a síkból tekintve a 8 fényperccel távolabbi pontban a hatás azonnal jelentkezik. Tehát a hatás nem a síkban szükséges 8 perc alatt ér egyik pontból a másikba, hanem a pontot ért esemény hatása kilép a sík dimenziójából egy magasabb dimenzióba, ahol visszatér a sík dimenzióba egyetlen pillanat alatt.
Átkonvertálva a mi realitásunkra feltételezhető, hogy a foton egy magasabb dimenzióban előforduló részecske, ami a BBO kristályon áthaladva a mi realitéásunkat már két pontban metszi. Ezzel csak a térben történő azonnali információátvitelt próbálom magyarázni, az időfaktorral viszont még nem állítottam fel modellt.
Minden esetre az ikerfotonok közti kapcsolat a mi nézőpontunkból féreglyukszerű hatást eredményez.

Extrémbe átvíve a gondolatot, ha feltételezzük, hogy van egy dimenzió a 2 a végteleniken + x koordonátarendszerrel, abban lehet egy szuperrészecske, ami a nála alacsonyabb dimenziókban kevesebb paraméterrel, de multiplikálódva jelenik meg, melyek tovább leképezve alacsonyabb rendű dimenziókba szintén kevesebb paraméterrel, de szintén megsokszorozódva nyílvánulnak meg. Ennek eredménye az lenne, hogy az összes dimenzió összes anyaga, részecskéje és ezeknek tömege egyetlen szuperrészecskéből származik.

Az egyik regebbi kvantum-radar cikkben:


    - CRI hozzászólása alapján arra következtetek, hogy az összefüggések kvantum szinten, dimenziókat átívelve csak a mikrovilágban működnek. Ezek elég kicsik ahhoz, hogy még ne okozzanak zavart a kvantumegyensúlyban. Ahhoz, hogy a jövőben a vizsgálatokat szabad szemmel látható módon sikerüljön elvégezni, lehetséges, hogy a világot összetartó erőket olyan mértékben kellene megerőszakolni, ami visszafordíthatatlan változásokat idézne elő.

A Voyager adataira támaszkodva, ami már a Naprendszer határánál van, azt tapasztalták, hogy a Naprendszert körbeveszi a Nap elektromágneses burka, ami a belső rendszert megvédi a kinti kozmikus sugárzástól, ami jelentősen nagyobb, mint amit a Föld körüli pályán tapasztalunk. Ember számára még űrhajóval is halálos.
Ha már magának a dimenziónak a határát, amelyben élünk, megnyitjuk, akkor a kozmikus sugárzásnál jóval több erő lépne reakcióba a világgal. A dimenzionális határok elveszítenék védő szerepüket, és mi itt maradnánk védelem nélkül.


Ekkor jönne jól a kvantum-radar kísérletek azon eredménye, amiknek segítségével nem a jövőt látjuk, hanem üzenetet küldünk a múltba. Ennek eredménye a bonyolultság kedvéért nem az lenne, hogy megmenekülünk a kozmikus kataklizmától, hanem az hogy a múltban, ha a kutatók úgy döntenek, hogy nem fojtatják a kísérleteket, akkor ezzel a döntésükkel élnek a valószínűség határozatlanságának lehetőségével, aminek következtében észrevétlenül létrejön egy új univerzum, ahol az ősök ott folytatják, ahol mi elhibáztuk, alteregóink velünk párhuzamosan megszületnek, de mi magunk a saját univerzumunkkal együtt elveszünk.


U.I. - köszönet a témán dolgozóknak a cikkért.

5 megjegyzés:

  1. Kedves Slzscifi, Az Általad így értelmezett kvantum-információk utólagos engedelmeddel átszivárogtak oda, ahová eredetileg szeretted volna beküldeni - forrásmegjelöléssel ;)

    Üdvözlettel - NG/Időkép.hu

    VálaszTörlés
  2. Nagyon erdekes, egyszeruen kovetheto gondolatmenet, enpedig ehhez gratulalok.. :) Marci.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, mhegedus@freemail.hu

      Törlés
  3. Köszi a megjegyzést. Örülök, hogy tetszett.

    VálaszTörlés