Mivel az Időkép aktív tagjának kellene lennem ahhoz, hogy hozzászólhassak a cikkeikhez, átlépve az internet "kvantumszabályain" ezt a szándékomat az slzscifin teszem meg, és mindezt megjegyzésként megosztom a facebook oldalukon.
A cikk, amelyhez írom a megjegyzésem, a következő linken található:
Hozzászólásom:
Az
ikerfotonok esetét úgy értelmezem, mint egy magasabb dimenzióból származó
részecske megnyilvánulását a mi világunkban.
A
modell kedvéért vegyünk egy síkot, és ezen két pontot, amelyek közt a távolság
megegyezik a Nap-Föld távolsággal (8 fényperc), és a síkban elérhető maximális
sebesség (az egyszerűség kedvéért) megegyezik a fénysebességgel. Ez a sík egy
magasabb rendű dimenzióban helyezkedik el, ami nem más, mint a tér. A térből
egy test (ez a test legyen egy varrótű) hozzáérve ehhez a síkhoz egy pontot
hagy maga után a felületen. A sík bármilyen formában össze lehet gyűrve,
természetesen ez a síkuniverzumban lakók számára észlelhetetlen. Tételezzük
fel, hogy a két előre kiválasztott pont között félúton a sík ketté van hajtva,
és ebben a pontban hozzáér a magasabb dimenziós tárgy a síkhoz. Amint a tű
távolodni kezd a hajlattól, az a síkon két pontot fog érinteni. Amikor elér a
kijelölt pontokhoz, a sík egyik felén hőt vagy áramot vezetnek bele, a síkból
tekintve a 8 fényperccel távolabbi pontban a hatás azonnal jelentkezik. Tehát a
hatás nem a síkban szükséges 8 perc alatt ér egyik pontból a másikba, hanem a
pontot ért esemény hatása kilép a sík dimenziójából egy magasabb dimenzióba,
ahol visszatér a sík dimenzióba egyetlen pillanat alatt.
Átkonvertálva
a mi realitásunkra feltételezhető, hogy a foton egy magasabb dimenzióban előforduló
részecske, ami a BBO kristályon áthaladva a mi realitéásunkat már két pontban
metszi. Ezzel csak a térben történő azonnali információátvitelt próbálom
magyarázni, az időfaktorral viszont még nem állítottam fel modellt.
Minden
esetre az ikerfotonok közti kapcsolat a mi nézőpontunkból féreglyukszerű hatást
eredményez.
Extrémbe
átvíve a gondolatot, ha feltételezzük, hogy van egy dimenzió a 2 a végteleniken
+ x koordonátarendszerrel, abban lehet egy szuperrészecske, ami a nála
alacsonyabb dimenziókban kevesebb paraméterrel, de multiplikálódva jelenik meg,
melyek tovább leképezve alacsonyabb rendű dimenziókba szintén kevesebb
paraméterrel, de szintén megsokszorozódva nyílvánulnak meg. Ennek eredménye az
lenne, hogy az összes dimenzió összes anyaga, részecskéje és ezeknek tömege
egyetlen szuperrészecskéből származik.
Az
egyik regebbi kvantum-radar cikkben:
- CRI hozzászólása alapján arra
következtetek, hogy az összefüggések kvantum szinten, dimenziókat átívelve csak
a mikrovilágban működnek. Ezek elég kicsik ahhoz, hogy még ne okozzanak zavart
a kvantumegyensúlyban. Ahhoz, hogy a jövőben a vizsgálatokat szabad szemmel
látható módon sikerüljön elvégezni, lehetséges, hogy a világot összetartó
erőket olyan mértékben kellene megerőszakolni, ami visszafordíthatatlan
változásokat idézne elő.
A
Voyager adataira támaszkodva, ami már a Naprendszer határánál van, azt
tapasztalták, hogy a Naprendszert körbeveszi a Nap elektromágneses burka, ami a
belső rendszert megvédi a kinti kozmikus sugárzástól, ami jelentősen nagyobb,
mint amit a Föld körüli pályán tapasztalunk. Ember számára még űrhajóval is
halálos.
Ha
már magának a dimenziónak a határát, amelyben élünk, megnyitjuk, akkor a
kozmikus sugárzásnál jóval több erő lépne reakcióba a világgal. A dimenzionális
határok elveszítenék védő szerepüket, és mi itt maradnánk védelem nélkül.
Ekkor
jönne jól a kvantum-radar kísérletek azon eredménye, amiknek segítségével nem a
jövőt látjuk, hanem üzenetet küldünk a múltba. Ennek eredménye a bonyolultság
kedvéért nem az lenne, hogy megmenekülünk a kozmikus kataklizmától, hanem az
hogy a múltban, ha a kutatók úgy döntenek, hogy nem fojtatják a kísérleteket,
akkor ezzel a döntésükkel élnek a valószínűség határozatlanságának
lehetőségével, aminek következtében észrevétlenül létrejön egy új univerzum,
ahol az ősök ott folytatják, ahol mi elhibáztuk, alteregóink velünk
párhuzamosan megszületnek, de mi magunk a saját univerzumunkkal együtt
elveszünk.
U.I. - köszönet a témán dolgozóknak a cikkért.
U.I. - köszönet a témán dolgozóknak a cikkért.
Kedves Slzscifi, Az Általad így értelmezett kvantum-információk utólagos engedelmeddel átszivárogtak oda, ahová eredetileg szeretted volna beküldeni - forrásmegjelöléssel ;)
VálaszTörlésÜdvözlettel - NG/Időkép.hu
Köszi!
TörlésNagyon erdekes, egyszeruen kovetheto gondolatmenet, enpedig ehhez gratulalok.. :) Marci.
VálaszTörlésja, mhegedus@freemail.hu
TörlésKöszi a megjegyzést. Örülök, hogy tetszett.
VálaszTörlés